Hogyan segíthetsz a legtöbbet a kert madarainak, a védett kétéltűeknek- és hüllőknek, egyszersmind a saját cicádnak is? Hogyan vigyázhatsz legjobban az erdő lakóira? Milyen fákat és növényeket ültess a kertedbe, hogy jó élőhelyeket teremts? Ehhez adok az alábbiakban sok-sok, a gyakorlatba könnyen átültethető ötletet, hogy a lehető leghitelesebb természetvédő lehess.
A cikk témáinak gyűjtésénél nagy segítséget kaptam természetvédelmi őr-, nemzeti parki szakvezető-, és emlősökkel foglalkozó kutató jóbarátaimtól és kollégáimtól, amit ezúton is köszönök, a cikk megírásánál az ő szakmai véleményüket is figyelembe vettem.
Köszönöm Edinának, hogy lehetőséget adott a téma bemutatására, ezt igyekszem abban a szellemben tenni, ahogyan ő is adja a tippjeit a hulladékmentességgel kapcsolatban.
A természetvédelem a környezetvédelem egy kicsi, de annál szebb része: ilyenkor első sorban nem magunkra, emberekre gondolunk, hanem a környezetünkben élő növények, állatok védelmében cselekszünk valahogyan. Most néhány olyan egyszerű dolgot osztok meg, amit ha megteszünk (vagy nem teszünk meg), máris rengeteget segítettünk az őshonos élővilágunknak. Olyan jó gyakorlatok, amiket ha a mindennapjainkba beépítünk, elmondhatjuk magunkról, hogy valódi zöldek vagyunk és akár egyetlen fillérünkbe sem kerül.
A legfontosabb vezérelv talán ez: minden maradjon ott, ahová való!
Természetvédelem az erdőben, mezőkön, vízparton
Sok, gyerekcsoportoknak tartott sétán hallom a felelősen gondolkodó óvó- és tanítónőktől: csak a lábnyomainkat hagyjuk hátra, és csak az emlékeinket vigyük magunkkal.
Ezzel szemben mégis évről évre őrző csapatokat kell szervezni számos védett virág megóvására: erdőből, mezőből a mai napig tűnnek el növények, amiket gyökerestül ásnak ki az arra járók, vagy csokorba kötnek. Ha valamiről tudod, hogy védett, ne ásd ki és ne vidd el. Ha védett területen van, de nem védett, akkor se tedd, mert védett területen az egyébként nem védett fajok is védettek.
Ha pedig nem tudod, hogy a növény védett vagy sem, és a helyről sem ismered a védettségi státuszát, az a legjobb, ha csak fényképeket készítesz. Nagy segítség, ha kirándulás előtt megbeszéled ezt a gyerekekkel is. Azok az élőlények, amik védettséget kapnak: valamilyen szempontból veszélyben van a fennmaradásuk, még akkor is, ha külső szemlélőnek úgy tűnhet, egy adott helyen sok van belőlük.
Ugyanez igaz az állatokra: ami az erdőben, mezőben lakik, hadd maradjon ott, ne költöztesd be a szobába. A védett fajok tartásához még az állatkórházaknak is engedélyre van szüksége, ahol gyakorlott, beteg állatok gondozásában jártas szakemberek dolgoznak. Ha sérült, beteg, védett állatot találsz, semmiképp ne próbáld meg otthon a gondjaidba venni, bízd szakemberre! Ha pedig egy állat nem beteg, csak nagyon fiatal: kis őz, vagy a feketerigó repülni még nem tudó, de már jó ugráló, tollas fiókája, ne nyúlj hozzá, hadd nevelje fel a saját szülője.
Egy példa: Magyarországon minden kétéltű védett. Ez azt jelenti, hogy az otthoni tartásuk illegális. De jó lenne, ha az embereket nem csak a büntetés veszélye tartaná vissza, hanem a jószándék és a lelkiismeret: mivel pontosan nem tudod, hogy kell egy ilyen kétéltűt gondozni, egy ilyen szobába telepítés sokszor jár az állatok pusztulásával, vagy betegségeket szedhetnek össze a szoba más, nem őshonos állat lakóitól. Ha pedig ez tömeges jelenséggé válik, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Olyan területre, ahová csak engedéllyel lehetséges bemenni, kérlek ne menj be, akkor se, ha nem szoktál ott (túl gyakran) hatósági személlyel találkozni. A sérülékeny sziklagyepek, fokozottan védett magterületek élőlényei nagyon megsínylik a biciklisek, quadosok, de még a póráz nélküli állatsétáltatók, kirándulók jelenlétét is.
Vigyázz a természetre akkor is, ha „szerencséd van” és nem büntetnének meg a károsításért. Sokszor olyan élőlények miatt engedélyhez kötött egy-egy terület meglátogatása, amik laikusnak fel sem tűnnek, hogy ott vannak: esetleg észre sem veszed, hogy rátapostál, és úgy pusztul ki mondjuk egy növény. Ha lokálisan kis állományról van szó, akkor ez rájuk nézve végzetes is lehet.
A vízimadarakat figyeld, fényképezd, de ne etesd! Semmivel sem. Nem csak kenyérrel, az álságos, kacsatápos automatától ugyanúgy megbetegedhetnek a madarak. Ha nem is látod rajtuk azonnal, idővel ők és a fiókáik belebetegedhetnek az egyoldalú táplálkozásba. A vízimadarak begye a természetes táplálékuk feldolgozására alkalmas, így minden más, például kukorica, sült krumpli, haltakarmány árt nekik.
Sajnos sok helyen található még kacsaetető- vagy haletető-automata az országban, ezeket sem jó használni a vízimadarak etetéséhez, függetlenül attól, hogy mi van az automatára ráírva. Minden víztest annyi madarat tud eltartani, amennyire képes – ha kevés az élelem, a madarak egyszerűen odébb repülnek, nekik igazán nem kottyan meg pár kilométer. A vándorlásuk a természetes viselkedésük része is, a téli etetésükkel a befagyó vizeken ott tartva veszélybe sodorhatjuk őket: belefagyhatnak a vízbe, amikor már régen odébb kellett volna állniuk a csökkenő táplálék miatt.
Helyette inkább a színes madárgyűrűk számát érdemes leolvasni egy erős távcsővel vagy fényképezőgéppel: ha az adatokat a Madártani Egyesületnek megkülditek, a válasz emailben sok érdekeset írnak majd nektek az egyed korábbi előfordulási helyeiről.
Erdőn, mezőn, vízparton járva egy dolgot viszont mégis vigyünk magunkkal az emlékeinken kívül: a saját szemetünket!
Ha szabadban végezhető, élőlényekkel kapcsolatos tevékenységet keresünk magunknak és gyermekeinknek, akkor érdemes a megfigyeléseinket gyűjteni és rögzíteni, például ezeken az oldalakon, amivel a tudományt is segítjük:
- iNaturalist (Itt lehet csatolni a találatokat a Duna-Ipoly Nemzeti Park listájához is!)
- Kígyók, békák az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés oldalára is jöhetnek!
Természetvédelem a kertünkben
Az itteni jelszó: Teremts élőhelyet!
A kertünk növényei éppen úgy a mi felelősségünk, mint a társállataink: ültess őshonos fajokat az idegenhonos dísznövények helyett! Sajnos az egzotikus, messze földről érkező virágok, cserjék sokszor saját útra kelnek, és a kertekből védett területekre terjedve kiszorítják az őshonos élőlényeket. Egy jól megválasztott, őshonos, bogyótermő fa vagy cserje ültetésével (például barkóca berkenye, kökény, som vagy őshonos galagonya) természetes búvó- és táplálkozó helyet teremthetünk a madarainknak, ráadásul ezek gyümölcsei emberi fogyasztásra is alkalmasak.
A kertben levágott zöldhulladékot éppúgy ne vidd ki az erdőbe, ahogy a kommunális hulladékot sem oda hordanád. A zöldhulladékkal kikerülhetnek az egzotikus növények magjai, hajtásai, általuk terjesztett növénybetegségek, ráadásul a hirtelen keletkező nitrogén többlet gyomosodást eredményez.
A komposztálón vágott kis lyukkal meleg lakást teremthetünk a sünöknek, a meghagyott avarban pedig szívesen keresgélnek a rigók. A kidőlt, korhadt fa meghagyása fekvő holtfaként nem csak az erdő, hanem a kertünk biodiverzitásának növeléséhez is hozzá járul. Rovarok lakhatnak benne és harkályok etetője lesz.
A rövidre vágott, gyomirtózott, könnyen kiszáradó gyep helyett hagyjuk kicsit hosszabbra a gyepet, és hagyjuk meg benne a vadvirágokat akár egy-egy szép, magasabb foltban! A pitypang magjait előszeretettel lakmározzák a tengelicek, a sokféle virágra szívesen jönnek a pillangók, méhek (a beporzók védelme szintén egy egyre inkább hangsúlyozott téma).
Ha teheted, létesíts kerti tavat! Ha fokozatosan mélyül, madarak is fürödhetnek benne, a kertünkbe telepedő kétéltűeknek pedig kiváló szaporodóhely. Mivel egyre nagyobb gond a vízhiány, a szárazság, egy fix vizes élőhely teremtése sok-sok élőlénynek nagy segítség!
Nagy segítség a madaraknak és más élőlényeknek is a kertbe kitett víz! De már az etetés egy sokkal bonyolultabb valami. A kis énekesmadaraink etetése nem szükséges, de nem is káros, ha az MME által tanácsolt időszakban (április közepéig) és etetőanyaggal (nem sózott szotyola) tesszük.
Viszont ahogy az erdőre, úgy a kertre is igaz: hogy azok a vadon élő állatok, amik az erdőbe, kertünkbe születnek, a szobánkba kerülve betegségeket kaphatnak el, vagy velük kapcsolatos pontos ismeretek híján véletlenül a pusztulásukat okozhatjuk. Ezért a keleti sün, a békák vagy a pillangók maradjanak a kertben, ne vigyük be a lakásba!
Ha azt látod, hogy a béka a kocsiút közepén, vagy a vízóra aknába pottyant le, akkor valóban érdemes megmenteni, érdemes kisegíteni szorult helyzetéből, de akkor se vidd messze természetes élőhelyétől.
Nem csak minden kétéltű védett Magyarországon, de minden hüllő is: vagyis ásóval lefejezni a kígyót illegális. De még az olyan jószándékú módszer is teljesen indokolatlan, amikor valaki vaskos kesztyűben egy ártatlan lábatlan gyíkot visz ki a kertjéből. A hüllők a természet részei, a kertünk élővilágának is hasznos tagjai. Legyünk inkább büszkék rá és figyeljük meg őket, ha valahol találkozunk velük!
Magyarországon összesen két mérges kígyó faj él, mindkettő lakott területen kívül, Budapesttől nagyon távol. A kettő közül csak az egyiknek a marása veszélyes emberre, de erre is létezik ma már ellenméreg, ami a környékbeli kórházakban elérhető.
A látványosan hosszú kígyók, amikkel az emberek jellemzően találkoznak, mint például egy nagyobb erdei sikló, teljesen ártalmatlanok, méregfoguk nincsen. Legyünk inkább büszkék rá, hogy kertünk ökoszisztémája olyan gazdag, hogy még ezek a fenséges állatok is otthonra találnak benne és fényképezzük le őket!
A természetvédő gazdi: élőlények az otthonunkban, társállataink
Az állatvédelem egy csónakban evez a természetvédelemmel: amikor egy általunk a családunkba befogadott társállatnak lehetősége nyílik védett élőlényeket veszélyeztetni, azok a helyzetek többnyire ő magára is veszélyesek. Felelős gazdi ennek nem teszi ki a kisállatát.
A kedves cicus, akit úgy megsirat mindenki, ha elüti az autó, pont annyira közlekedik ügyesen a nagyvárosban, mint egy három éves kisgyerek. Ha a gyerekemet nem ereszteném szabadon szaladgálni az autók, harapós kutyák közé, a cicát se érdemes. Nem tud magára vigyázni, még macska AIDS-et is összeszedhet. Azzal együtt, hogy a kalandozásai során védett madarakat, hüllőket és más állatokat pusztíthat el.
Tévhit, hogy a macskáknak ingerszegény az otthoni környezet: olyan az otthoni környezet, amilyenné tesszük számára. Ha hazaviszünk néha egy-egy új dobozt vagy vendégeket hívunk, a macska máris jól fog szórakozni. Egyre több állatmenhely kifejezetten figyel már arra, hogy nem adnak örökbe „kijárós” cicákat. Ráadásul a házi macska nem őshonos faj nálunk, nem csak a prédafajok nincsenek felkészülve a nagyszámú jelenlétére, de az őshonos vadmacskánkat is veszélyezteti.
Ide tartozik a szaporítás kerülése, a saját cica ivartalaníttatása is: a menhelyek sajnos „dugig vannak” mentett cicusokkal, sok, utcán születő macska éli le úgy az életét, hogy csepp esélye sincs az örökbe fogadásra. Kiscicák „gyártása” helyett fogadjuk örökbe a fogatlant, a félszeműt, a szeretni valóan csúnyácska, félénk, öreg cicákat is!
Az egzotikus, terráriumban, akváriumban tartott állatok sem részei a magyar természetnek. A teknősök, halak, amik odabent az otthonunk díszei, a természetbe kikerülve vagy elpusztulnak, vagy elpusztítanak egy sor más élőlényt. Az ékszerteknősök, amik már szaporodni is képesek hazánkban, komoly veszélyt jelentenek az őshonos mocsári teknősre, aminek elfoglalják az élőhelyeit.
Az akváriumban, terráriumban tartott, állatkereskedésben vásárolt élőlényeket semmi esetre se „eresszük szabadon” az erdőkben, parkokban, természetes vizekben vagy a kertünkben. A szökött ékszerteknőst, ha megtaláljuk egy tóparton, semmi esetre se fogadjuk be a kerti tóba: újra meg fog szökni és tovább károsítja az élővilágot. Ha nem őshonos teknősre bukkanunk, vigyük be az Állatkertbe!
A cica maradjon a szobában, vagy neki szánt, jól elkerített macskakifutóban, a kutyus pedig maradjon a póráz végén a védett területen való sétán! Ha erdőben, mezőkön vagy vízparton járva kutyával sétálsz, a saját védelmük érdekében (is) érdemes pórázon sétáltatni a kedvencedet. Sok gazdi méri fel rosszul a helyzetet, hogy ténylegesen be tudja-e hívni a vadról a kutyáját. De egy-egy ilyen rosszul sikerült erdei kirándulás a kutyára is veszélyt jelenthet: az erdőben elveszhet, vagy verekedésbe keveredhet vadon élő állattal. A fertőzés- és sérülésveszélyen túl, ha a gazdához menekül vissza egy termetesebb vaddisznó által üldözve, az akár a gazdára is veszélyt jelenthet.
Ha pedig vissza is sikerül hívni a vadakkal „csak játszani” akaró kutyát, a vad (például őz, madárfióka vagy vemhes szarvastehén) az életéért fut, belepusztulhat az üldözésbe vagy feleslegesen kimerül, mire valódi ragadozóval találkozik. A természetes vízbe vagy bozótba rohanó kutya megzavarhatja védett madarak költését, elkaphat fiókákat.
A kutyának és a vadállatoknak is az a szerencsés, ha a kutyus a városban kijelölt, biztonságos kutyafuttatókon szaladgálhat szabadon.
A „kutyakakit” pedig az erdei séta során gyűjtsük be és vigyük magunkkal: zacskóstul! A természetben kint hagyott, kutyától származó ürülék fertőzésforrás lehet az őshonos, vadon élő ragadozóinkra nézve. Vuknak és barátainak más a bélmikrobiótája mint a házunknál élő kutyáknak, így rájuk nézve ez veszélyt jelenthet. Zacskóstul pedig semmiképpen ne hagyjuk kint a begyűjtött matériát: nem csak ronda, de egy nem lebomló hulladékot is képeztünk vele.
És végül: nyaralj felelősen, akkor se cselekedj másképpen, mint ahogy szoktál, ha külföldre utazol. Ha otthon nem dobnád be a pezsgős üveget a kommunális hulladékba, vagy nem engednéd el a kutyádat a pórázról az erdőben, külföldön se tedd!
Ha ezt a néhány, bárki által elvégezhető dolgot betartjuk, máris rengeteget tettünk a természetért!
További hasznos linkek a témában:
- Fiókat találtam! Mit tegyek?
- Ne etessük a vízimadarakat!
- Ne végezd ki a kis őzgidákat!
- Miért ne építsünk kőtornyokat a természetben?
- “Korzózó” ékszerteknősök
- Ha egy védett állat bajban van: Vadállatmentő Központ, Vadvédelmi Központ, Vadmadárkóház
- Tűzgyújtási tilalom kapcsán az alábbi helyen érdemes megerősítést kapni: tűzgyújtási tilalom
- Hiteles információkat találsz minden nemzeti park honlapján is!
A Mindennapi természetvédelem: egyszerű tippek a kerttől az erdőig, amikkel valóban segíthetsz bejegyzés először Körforrás-én jelent meg.